Webgaléria

WGA

Erre a linkre kattintva csodálatos festmények csodálatos galériáját nyithatjuk meg, köztük természetesen a legkiválóbb reneszánsz festők munkáit is láthatjuk némi keresgélés után. Ez mintegy előleg, kedvcsináló az Uffizihez! :-)

szálláskeresés

http://www.venere.com/

http://www.only-apartments.com/

http://www.florenceby.com/

http://www.oh-florence.com/en/

http://www.easydomus.com/default.en.aspx

http://www.booking.com/

Ezeken túl van egy olyan link is a blogban, hogy "Szálláslehetőségek Toszkánában magyar kapcsolattal" , ami többnyire magyar  származású, magyar nyelven beszélő szállásadók lehetőségeire mutat linkeket, DE NEM FIRENZÉBEN!..

Én több alkalommal voltam Firenzében, ám azért nem hiszem, hogy jelentősége lenne a tapasztalataimnak, de azt elmondhatom, hogy ha sikerülne még egyszer eljutnom álmaim városába, akkor bizonyosan újra a Piazza Santa Maria Novellán lévő szállodát, a Hotel Touristot választanám. A téren elfoglalt helye csupán egy ajtóból áll a templommal majdnem szemben, a jobb saroknál. Az ára ahhoz képest, hogy földrajzilag nagyon jó helyen van, teljesen  elfogadható volt számunkra. Persze lehet, hogy idővel talán modernizáltak és változott a helyzet, nem néztem utána, de akkor nagyon elégedettek voltunk vele. Most nézegetve a képeiket látom, hogy vannak különböző kategóriásnak látszó szobáik, a mienk nagyon egyszerű volt. Ami meglep, hogy úgy látom van kert és a kertben medence is ..., hát érdekes. Azért ez nem lehet nagyon rossz egy átgyalogolt nap után ha meg tudjuk fizetni! 

Biblioteca Laurenziana

A könyvtár fizikailag része a San Lorenzo templom épület együttesének, de külön jegyet kell váltani a megtekintéséhez. VII. Kelemen (Giulio de Medici) pápa megbízásából Michelangelo Buonarroti tervezte a könyvtárba vezető lépcsőt és a könyvtár berendezését akkor, amikor visszahozták Firenzébe a Mediciek bukása miatt Rómába menekített családi könyvtárat. A San Lorenzo templom volt gyakorlatilag a Medici család temploma, számos tagja itt nyert végső nyugalmat, és nem véletlen, hogy a templom melletti épületben alakíttattak ki a rendkívül értékes könyveik számára megfelelő környezetet. 
-
De hogyan is kezdődött ez a történet..., magával Cosimo Medicivel, aki európai viszonylatban is különlegességgel szolgált akkor, amikor a saját palotájában elkezdte gyűjteni a gyönyörűen illusztrált kódexeket. Fia, Piero, majd unokája, Lorenzo Medici is szenvedélyesen gyűjtötte a kódexeket. A könyvek akkor kerültek mondhatni rendszertelenül a San Marco kolostorba, amikor a Mediciket száműzték Firenzéből és a könyveket a  kolostorba szállították, ahol védelmüket remélték. Később X. Leó pápa Rómába vitette őket, majd az utolsó utaztatás vissza Firenzébe történt, mégpedig a szintén Medici VII. Kelemen pápa utasítására.  Ekkor bízta meg a pápa Michelangelót a könyvtár épületének megtervezésével, felépíttetésével. 1523-ban kezdődött az építkezés...,  és mire készen lett a Michelangelo által tervezett könyvtár 1526 volt.  
-
Ez a könyvtár az 1400-as évek közepén lett önálló könyvtárrá, de persze nem közkönyvtárrá.  Időközben a két Medici pápa, X. Leó és VII. Kelemen is igencsak hozzátettek a gyűjteményhez, melyeket egész Itáliából szereztek meg a Medici ház dicsőségére. Kellett hát egy külön épület a többnyire különlegesen értékes könyveknek. Erre csak a XVI. század elején került sor, amikor is Michelangelo kapta meg azt a gyönyörű feladatot, hogy egy igazán célszerű könyvtárat tervezzen és építsen a gyűjteménynek. Ez lett a Biblioteca Laurenziana, ami a San Lorenzo épületegyüttes része. Három évig tartott a gyönyörű előcsarnok építése, amit még Michelangelo irányított, de a gyönyörű lépcsősort és magát a könyvtártermet és millió egyéb gyönyörűséget Michelangelo tervei alapján, de már Giorgio Vasari irányítása alatt építették fel. Michelangelo terveiben az olvasóterem berendezési tárgyait is megjelenítette, de azok elkészítésében sem vett tevékenyen részt. Az olvasóteremben 88 pad és olvasópult van egybeépítve, hasonlóan a templomokban lévő padokhoz. A mennyezet gyönyörűen megmunkált kazettái a művészien faragott padokkal összhangot alkotnak. A könyvtár értékes könyveinek egy része ezeken a pultokon van kiállítva, egyszerű földi halandó természetesen csak a szemeivel pásztázhatja őket. Magában a könyvtárban tényleg felbecsülhetetlen értékű könyvgyűjtemény van Vergiliustól Benvenuto Cellini kéziratáig, és ha ehhez hozzáadjuk a szépséget is, akkor érezzük igazán a fantasztikus nagyságú értéket. Bár a könyvtár eredetileg a Mediciek könyvtárának készült, most gondolom Firenze városának tulajdona, de kétlem, hogy egyszerű földi halandók is mint könyvtárat használhatnák. A linken lehet szép képeket is látni róla: -

Nyitvatartás: 09.30 - 13.30 -ig, szombaton zárva
Belépődíj: 3 €

Sagrestia Vecchia 1. (San Lorenzo épület együttes)

A San Lorenzo templomban tekinthető meg a Sagrestia Vecchia, melyet a Medici család legkedvesebb művésze, Filippo Brunelleschi tervezett. Itt nyugszik a korai Medici család számos tagja, és mint a család barátja, maga a tervező, Brunelleschi, és a Medici család örömére rengeteg művészi munkájával közreműködő Donatello is. 
A templomból az északi oldalon egy átjárón juthatunk el a kápolnába, és csodálhatjuk meg az ott látható művészeti alkotásokat, melyek természetesen az elhunyt családtagokra emlékeztetnek. Giovanni di Biccitől, a család "ősatyjától" kezdve több Medici lelte meg itt végső nyughelyét.
Cosimo Medicinek (il Vecchio)és családtagjainak földi maradványai ebben a réginek hívott sekrestyében vannak, és itt nyugszik a templom és a sekrestyék tervezője, mindemellett a család jóbarátja, Filippo Brunelleschi is. A másik "családi" művész, Donatello is komoly munkákkal járult hozzá az épület értékeihez, ő többek között a bronzajtókat készítette. A sekrestye közepén lévő márványszarkofágban Cosimo Medici szüleinek maradványait helyezték el. A bejárattól balra lévő szarkofágban, ami Andrea Verrochio alkotása. Cosimo fiainak, Giovanninak és Pieronak a földi maradványai vannak. A terem bronzból készült ajtajait és sok egyéb díszítésben Donatellót illeti a legnagyobb érdem, és a templomban ezt a bejárat környékén egy emléktábla is hirdeti. Donatellónak is, mint a család szívbéli barátjának, végső nyughelye itt van, Cosimo Medicivel együtt a baloldali kereszthajó második kápolnája mellett. Magukat a szarkofágokat is érdemes alaposan megnézni, mindegyik egy különleges műalkotás.
- -
Il Magnifico földi maradványai csak ideiglenesen voltak itt, most a Sagrestia Nuovában vannak egy szarkofágban a Madonna szobor alatt.

Niccolo Machiavelli (1469-1527) A firenzei hadsereg csúfos bukása, Mandragora


Firenze egyik legtöbbet emlegetett személyéről esetleg annyit ha tudnak az emberek, hogy tőle származik a híres mondás: "A cél szentesíti az eszközt." A "machiavellizmus" ezáltal egy örök életű fogalom lett..., bár nem éppen pozitív tartalommal.
Niccolo Machiavelli nemesi családból származott, de, nem tudni miért, ügyvéd apja a nemesség perifériájára került, talán kiegyenlítetlen adóssága volt. Visszafogottan éltek az Arnón túli városrész egyik épületében, de volt egy kisebb birtokuk is vidéken. Az apa legfőbb szenvedélye a könyvgyűjtés volt, ami abban a korban elég szokatlan hobbi volt.
Fiát, akit korán felismerhetően nagy tehetséggel áldott meg a sors, ugyancsak ügyvédnek taníttatta. A művelt, jól képzett Niccolo szépen haladt a jogtudósi pályán, de igazi helyét csak akkor találta meg, amikor Firenze köztársasági kormánya 1498-ban titkári állásba vette fel a kancelláriába. Szerteágazó tevékenységének leglényegesebb eleme amolyan nagyköveti munka volt, ahol kiemelkedő diplomáciai tehetségét végre kamatoztathatta. A kor leghíresebb személyiségeit volt így alkalma megismerni, a francia királytól Leonardo da Vincin keresztül Cesare Borgiáig. A legnagyobb hatással talán éppen Cesare Borgia volt rá. Nevezetes mondása, miszerint: "A cél szentesíti az eszközt" is ennek a kapcsolatnak köszönhető, de amíg ezeket a szavakat papírra vetette, még sok feladata volt a város érdekeinek megvédésében. 
Legnagyobb elképzelése egy ütőképes firenzei hadsereg létrehozása volt, mert azt remélte, hogy nagyobb lelkesedéssel védenék a várost a lakói, mint az idegenekből szervezett zsoldos katonák. Meg is történt a városi hadsereg felállítása többnyire a környéken élő földművesekből, akik megkaptak mindent, ami szükséges volt a felkészítésükre. 

"Fehér kabátot és egy nadrágot kaptak, melynek fele fehér volt, a másik fele vörös, továbbá fehér kalapot, cipőt és egy fém mellvértet. A legtöbbjüknek volt lándzsája, egyeseknek szakállas puskája is. Katonák voltak, de az otthonukban éltek, és akkor kellett csak megjelenniük, ha szükség volt rájuk. Elrendelték, hogy az egész vidéken sok embert kell hasonlóképpen felfegyverezni, hogy ne  legyen többé szükség idegenekre. Ez volt a legnagyszerűbb dolog, amit valaha is megvalósítottak Firenzében"

Hatalmas energiákat és rengeteg pénzt emésztett fel Machiavelli ezen elképzelése, ami végül csúfos kudarcot vallott.  1512-ben a firenzei hadserege első bevetésén Prátót kellett volna megvédenie a város bevételére induló spanyol zsoldos katonákkal szemben. A gyengécskén kiképzett hadsereg megijedt a túlerőtől, magára hagyta a várost, ahol aztán kb. 4000 embert lekaszaboltak, és a várost szinte a földdel tették egyenlővé.  Machiavelli a legnagyobb büntetést kapta azzal, hogy a későbbiekben mellőzték, mert az idővel visszatérő Medici hercegek már nem bíztak meg benne.

Giuccardini visszaemlékezése a történtekre:

"A spanyolok elámultak, hogy a katonák ilyen nagy gyávaságról és ilyen csekély hozzáértésről tesznek tanúbizonyságot. Szinte semmi ellenállásba nem ütköztek, amikor végigjárták a várost, ahol csak kiáltozás hallatszott, erőszak, rablás, vér és gyilkolás folyt.  A rémült firenzei katonák elhajították fegyvereiket és megadták magukat a győzteseknek."
-
"Két napon át folyt a spanyolok pusztítása, erőszakoltak, gyilkoltak, raboltak, romboltak, templomokat, kolostorokat fosztottak ki. Még a halottakról is lerángatták a ruhákat, testüket az árkokba, a kutakba dobták."
Így írt erről Giuccardini: "Semmi sem vethetett gátat a megszállók kapzsiságának és kegyetlenségének." 
-
A prátói híreken felbuzdulva a Medici hívek követelték Soderini lemondását, aki nem is bánta a dolgot..., a dalmát tengerpartra vitték száműzetésbe. A firenzeiek meg beleegyeztek a Medicik visszatérésébe...
-----------------------------------------------

Machiavelli eme csúfos bukása után visszavonult vidéki birtokára és írással töltötte az idejét. Művei olasz nyelven jelentek meg, írt színdarabokat is, melyeket már életében sikeresen játszottak Firenzében, közülük a Mandragóra a legismertebb. 
De a színházi munka csupán kellemes szórakozás volt számára, a politika lett volna a leginkább kedvére való. Éppen ezért politikai jellegű műveket is írt, közülük "A fejedelem" című a legjelentősebb alkotása. A prátói események előtt nagyköveti minőségben több hónapot eltöltött a hírhedt Cesare Borgia (Rodrigo Borgia  (VI. Sándor pápa) törvénytelen fia volt és Lucrecia Borgia bátyja) mellett. Az igen sikeres hadvezér módszerei nagy hatással voltak Machiavellire, részben elrettentette, részben csodálattal töltötte el. Ennek az élménynek a hatására írta meg sok évvel később "A fejedelem" című művét, mely művel igazából az akkor hatalmon lévő ifjú IILorenzo (di II. Piero) de Medici hercegnek, Urbino akkori urának próbált kedveskedni. Sikertelenül, az ifjú urbinói herceg nem alkalmazta, mert továbbra sem bízott meg benne. A nem túl hosszú mű egyetlen mondata azonban megmaradt az utókor emlékezetében: "A cél szentesíti az eszközt." Mivel ez esetben Cesare Borgia kíméletlen eszközei elfogadhatatlannak tűntek az akkori kor polgárai és az utókor számára is, Machiavelli öngólt rúgott ezzel a mondatával is. Ettől függetlenül azért sok uralkodó olvasta és hasznosította írásait, sőt, legalábbis ezt az egy fenti mondatot a hétköznapi emberek is idézik mind a mai napig szerte a világon..., bár közülük valószínűleg nagyon kevesen tudják, hogy honnan és kitől is származik ez a híres mondat. Mandragora című műve is évszázadokon át sikerrel játszották a színházakban, és tán még ma is játsszák itt-ott.
-
1525-ben Machiavelli csak elérte célját, alkalmazták az időközben visszatért Medici hercegek tanácsadóként.  Munkája azonban nem tartott sokáig, mert 1527-ben, az éppen Medici származású VII. Kelemen pápa idejében zajlott Róma feldúlása (Sacco di Roma), minek utána a Mediciket ismét elüldözték Firenzéből.  Így . Niccolo Machiavelli megbízatása érvényét vesztette, és még abban az évben, meglehetősen elhagyatva, meg is halt. Évszázadokon át nem sokra becsülték munkásságát, ám érdekes módon az osztrák nagyhercegek idejében, 1787-ben díszes síremléket állítottak neki a Santa Croce templomban,  sőt, szobrot is kapott az Uffizi előtt, és idővel neve ismertté lett az egész világon.

Akit érdekel bővebben a téma, olvassa el Michael White "Machiavelli, egy félreértett ember" című, regényes formában, de tudományos alapossággal megírt művét.

Fiesole előzetes :-)

wikipedia

Ezen a Vikipédiás bejegyzésen túl a Miért éppen Firenze blog végén egy egész napos kirándulásunk képanyagával és leírásával kicsit közelebbről is megmutatom Fiesolét. 
- Sajnos mindent mi sem láttunk, de jó sokat gyalogoltunk, és nagyon jó volt, sőt, csodálatos volt. A 7-es busszal indultunk, amire mi a San Marco téren szálltunk fel, és amiről a város széli végállomáson szálltunk le. Onnan gyalog a Via Bocacción indulva mentünk fel egészen Fiesoléig. Nem volt rövid az út, és azt sem mondhatom, hogy nem volt fárasztó, de bárcsak lenne rá alkalom, hogy még egyszer végigjárjam! Ha nagyon őszinte akarok lenni, az út izgalmasabb volt talán, mint maga Fiesole. Persze visszafelé már busszal jöttünk, főleg mert még volt dolgunk lenn a városban..., és ez volt az utolsó napunk! :-( Két órát kellett volna várnunk a templom nyitásáig.., hát felpattantunk egy éppen indulásra kész buszra. -
Na de akkor folytatom az elejével. A San Marco téren szálltunk fel a 7-es buszra, ami lerakott minket a város szélén, a Via Boccaccio kezdeténél, a Mugnone folyócska mellett. Most így visszaemlékezve vállalkozó kedvünket arra, hogy gyalog menjünk fel Fiesoléig, két dolog motiválhatta: az egyik az, hogy sokat kellett volna várni a buszra ami felvitt volna, a másik szempont meg az volt számomra, hogy Fra Angelico is számtalanszor megtette már idős korában is az utat a San Domenico templomig, akkor nekünk is bizonyára menni fog! :-) Ment is, és komolyan mondom, kevés ennél jobb ötletünk volt..., ráadásul nem is volt olyan nagyon fárasztó. Talán az utolsó szakasz a Medici Villától fel Fiesoléig, az, mintha "vadregényesebb" lett volna, fű, fa, meredek és nagyon gazos út..., semmi egyéb..., legalábbis nem készítettem közben egyetlen fotót sem, csak elszántan baktattunk! :-) De mindenkinek csak ajánlani tudom, lehet, elvesztegetett időnek tűnik, de higgyétek el, emlékezetesebb, mint látni még két templomot Firenzében. 
 De hogy milyen is Fiesole? Kicsi és szép..., de a legszebb benne, hogy alatta van Firenze! :-) Na jó, ez csak viccelődés volt..., de valójában Fiesole meglehetősen kicsi városka, nem túl sok látnivalóval. A főtere az nagyon szépen meg van csinálva, azon túl egy igazi nyaralófalucska képét nyújtja. Az, hogy a temploma déltől háromig zárva volt, nem volt bekalkulálva, előbb bejártuk a városkát, utána meg már zárva találtuk. De, mint az elején is írtam, az egész nap részletesen le van írva a 7+1 nap utazási program utolsó, +1 napjaként. - Ez az alanti kép egy egykor valószínűleg Mediciek tulajdonában lévő villa előtt állva készülhetett..., rajta tarthatták a szemüket a városon nyaralás közben is, és jó szolgálatot tehetett Galilei távcsöve! :-) 
-

Viale dei Colli

wikipedia

Akár gyalog, ha sok időnk van, de természetesen busszal is fel lehet menni a "hegyecskére". A vasútállomás mellől indul a 12 és a 13-as busz, ellenkező irányokba, de végeredményben ugyanazt a kört megtéve.
Az Oltarno dombjain átívelő utakat mondják egy kifejezéssel Viale dei Collinak. Ezt az utat is, és még sok egyebet az Arno ezen oldalán Giuseppe Poggi tervezte. Természetesen Firenze leghíresebb személyeiről vannak elnevezve szakaszonként ezek az utak, és sok jelentős építményt láthatunk az út mellett ha ott sétálunk, vagy autóval, autóbusszal megyünk végig rajta. A csúcspont a szó szoros értelmében a San Miniato templom, és a mögötte lévő temető, ami legalább egy hosszabb megtekintésre érdemes. Onnan talán 10 perc sétányi távolságra van a Michelangelo tér. A San Miniato templom talán Firenze legszebb temploma, a Michelangelo tér meg csodálatos kilátásra ad lehetőséget Firenzére (bár a San Miniatótól is csodás a város, de onnan a növényzet miatt sajnos nem látszik jól az Arno). Az, hogy ott láthatjuk bronzba öntve Michelangelo híres szobrait, az a ráadás! :-)  A Michelangelo térről aztán a Viale Poggin kényelmesen, kb. 15-20 perc alatt, lenn lehetünk az Arno partján, ott is a Piazza Poggin, de előtte még megcsodálhatjuk a Porta San Niccolót
 A buszok a pályaudvar elől indulnak, 12 és 13 számmal egymással szemben kerülik meg a belvárost, itt most csak a hegyi oldal megállóit írom le: Porta Romana, Viale Niccolo Machiavelli, Viale Torricelli, Viale Galileo, Belvedere erőd, San Miniato al Monte (Porte Sante temető), Piazzale Michelangelo, Viale Michelangelo, Via dei Bastioni, Piazza Francesco Ferrucci..., a visszafelé menő buszé meg értelem szerűen fordítva van.  
-

-





-
Lefelé vagy adott esetben felfelé menet van egy másik, könnyebb lehetőség is, a Michelangelo tértől az Arno felé fordulva balra indul lefelé egy beton lépcsős sétaút nagyon enyhe lejtéssel, kényelmes, tiszta, Scalea del Monte alle Croci a neve. Ez a megoldás inkább felfelé nagyon jó, lefelé a Viale Poggi az igazi élmény, és könnyű, csak kicsit hosszú. A vége nem az Arno, hanem a Via di Belvedere felé a Porta S. Niccolo, onnan pár perc séta az Arno partja. A lenti képen látható Scalea del Monte alle Croci felfelé, és persze lefelé is  könnyebb és persze jóval rövidebb a Viale Poggi használatánál. Könnyű megmászásának titka annyi, hogy hosszabb, rövidebb vízszintes szakaszok után jön két, három alacsony lépcső..., szinte meg sem érezzük használatakor, hogy milyen magasságot teszünk meg. A képem ugyan lefelé mutatja, és elég meredeknek tűnik, de hihettek nekem, nem az! :-)
-




Chiesa San Carlo di Lombardi



wikipedia


Ez a kisméretű templom nagyjából az Orsanmichele templommal szemben áll, de ajtaja általában zárva van (volt?), látogatni valószínűleg csak különleges alkalmakkor lehet. Az ajtója sok éve olyan, mint amit már sosem nyitnak ki. Ezt a két képet találtam csak róla, egyszerű de szép.  "A bejáratot 2006-ban egy átlátszó belső portállal szerelték fel, amely lehetővé teszi az ajtók nyitva tartását a járókelők előtt." Én 2011-ben voltam utoljára Firenzében, nem észleltem, hogy be lehetett-e nézni, de lehet csak nem jókor jártam arrafelé. 

Egy csodás reggel az Arno partján, majd a néptelen Piazza della Signorián és a Piazza del Duomón

wikipedia

Ha az első firenzei reggel, akkor annak célja három helyszín lehet, az első az Arno partja, a második a Piazza della Signoria, a harmadik a Piazza del Duomo. De, bármerre is van a szállásunk, a célhoz el kell jutni, és tanácsos erre minden alkalommal más utat választani. A fenti linkben minden fel van sorolva, amik megtekintésre érdemesek, de persze az útvonalak részletesebb leírásánál leírom a magam tapasztalatait is. 
-
Amint kinyitottam reggel a szememet, nem tétováztam, felkeltem, hogy mihamarabb az utcán lehessek. Aludni ugye otthon is lehet, de egy firenzei reggel a néptelen utcákon semmivel sem összevethető élmény számomra. Higgyétek el, ilyenkor minden más, ha lehet, még sokkal szebb, mint nappal. Nyugalom, tisztaság, szépség..., és mondhatni egyedül lét..., kell ennél több? A képek már önmagukról mesélnek, ez nem az a látvány, ami kommentárt igényelne..., csak korai felkelést! :-) Persze lehet úgy is tekinteni, hogy rideg így üresen, de nekem nagyon tetszett.
-
Az Uffizi felől mentem az Arnóhoz, átsétáltam az Uffizi "utcáján" és a Giorgo Vasari által tervezett különösen szép kapuzaton, melynek emeletei átjárót képeznek a múzeumban. 
-

-


-

Innen érkezve a Ponte Vecchio házacskákkal tűzdelt oldalát látjuk a még kicsit fakó korai fényekkel.
-
-
-
A Vasari folyosót tartja tulajdonképen ez a boltíves utacska, mely az Uffizitől indul és a Pitti palotánál ér véget, de elsőre a Ponte Vecchióra visz minket.
-
-
Lehet sokaknak hiányozna a hídon folyamatosan tapasztalt csúcsforgalom, de nekem nagyon tetszett így, majdnem üresen. Azért voltunk talán tízen is a hídon, akik úgy gondoltuk, aludni otthon is lehet, míg Firenzében minden pillanatot érdemes kihasználni.
-
-
-
-
Lehet persze valami túlzás abban, ha a Földünk egyik leghíresebb városának leghíresebb terén egyedül kószálva kivételezettnek érezzük magunkat, de ez a lehetőség mindenki számára adott! Firenzébe nem nyaralni megyünk, hanem kemény munka azt a rengeteg szépséget meglátnunk, megtapasztalnunk, amit ez a város ad nekünk. Persze nappal is lehet látni mindent..., de mégis...
 
Miután alaposan megnéztem mindent a téren, tovább sétáltam a még mindig majdnem üres Via Calzauolin a Piazza del Duomóra. Ott sem volt még senki rajtam kívül, nem volt kivel megosztanom a nézelődést. Persze készítettem sok fényképet, mert hát az ilyen alkalmak Firenzében nem túl gyakoriak! Olyan pillanatok ezek, amiket csak átélve lehet értékelni abban a magányban! Én bíztatok mindenkit, hogy próbálják ki milyen érzés egyedül állni a Paradicsom kapuja előtt..., szerintem fenséges! 
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-





Palazzo Pazzi

-
Bevallom, amikor ezeket a képeket készítettem, nem tudtam, hogy ez melyik palota, és akkor sem, amikor ide feltettem. Gondoltam, hogy a szépsége éppen elég okot ad a megmutatásra, de munkálataim közben rájöttem, hogy ez bizony a Pazzik egykori palotája, amiben most közintézmény működik.  Érdekes a cikk. Az épület sarkán lévő szép Madonna dombormű segített a felismerésben. És persze egy emelettel feljebb a Pazzik címere is látható a ház sarkán.

Palazzo e Museo Corsini

wikipedia 
A kép közepe táján van az Arnó északi partján (Lungarno Corsini) a Palazzo Corsini hatalmas fehér épülete (a kép közepén), ami a XVII. században épült. Nagyon becses magángyűjtemény van az épületben kései reneszánsz és barokk művekből, de külhoni gyűjteménye is van. Azt írja az elég régi könyvem, hogy az érdeklődők kizárólag szombatonként 12 és 13 óra között juthatnak be az épületbe és nézhetik meg a festményeket. Bejárat a Via Parione 11.szám alatt van, augusztusban zárva. A lényeg az, hogy alaposan utána járva azok, akik nagyon akarják látni a festményeket és megvannak rá a lehetőségeik hosszabb firenzei tartózkodással, azok nagy valószínűséggel meg fogják tudni tekinteni valamennyire a palotát és a kiállított műveket is..., talán nem kell 1 órán belül távozni, talán csak a bemeneteli idő korlátozott.
-

Chiesa di San Pancrazio (Alberti tervezte Rucellai síremlék + Marino Marini múzeum)


Giovanni Rucellainak Leon Battista Alberti által készített síremléke kedvéért egész biztosan nagyon szívesen bemennék újra a San Pancrazio templom előcsarnokába..., mert az a helyiség, ahol a csodaszép, de üres síremlék van, az nekem a templom előcsarnokának tűnik, nem kápolnának. Hogy ez az elhelyezés azért maradt-e így, mert végül a csodálatos Rucellai síremlék nem töltötte be rendeltetését, vagy éppen ide szánták..., valószínűleg az utóbbi, hiszen mérete és súlya miatt nem valószínű, hogy mozgatható lenne. Tény, hogy Giovanni Rucellai sajnálatos módon hamarabb meghalt, mintsem Leon Battista Alberti elkészült volna a síremlékével. Idővel Alberti persze befejezte a művét, ami mindmáig és tán az idők végezetéig csak ott áll egymagában abban a kápolnának nevezett előcsarnokban. Igaz, a mű egyik oldala megnézhető az ablakon keresztül is, de a komolyabban érdeklődők közelebbről is megtekinthetik a jeruzsálemi Szent Sír mását formázó gyönyörű alkotást. Mi is alaposan megnéztük, valóban gyönyörű. Ám azért ez a megtekintés talán nem is olyan egyszerű, hiszen nincs ott személyzet, és maga az épület zárva van többnyire. Hallottam viszont olyan megoldást, hogy ha nem találjuk nyitva, akkor a Palazzo Rucellai portása némi ellenszolgáltatásért kinyitja nekünk..., hogy a kinyitási díj benne van-e a megtekintési díjban, azt pontosan nem tudom, mert amikor mi jártunk ott éppen nyitva volt, de emlékezetem szerint megkérték a belépési lehetőség árát. Ám ne sajnáljuk érte a pénzt, valami olyat láthatunk itt, ami párját ritkítja. Na nem a Marino Marini múzeumra gondolok..., bár tulajdonképpen az is párját ritkítja.
-
-

-

-

De ez az egész épület meglehetősen furcsa, igaz, van templomra utaló tere, de 1754 óta nem használatos ezen funkciójában. Néhány évtizede Marino Marini (1901-1980) szobrászművész fából faragott szobrai vannak kiállítva az egykori templomtérben. 
-

-
Leon Battista Alberti és Marino Marini..., vajon melyik név hívogatóbb? Mindenesetre szívesen megnézném még egyszer azt  a gyönyörű síremléket!
-
-

Marino Marini



Nem akarok senkit elriasztani, de Firenzében Marino Marini kiállítást nézni valami olyasmi lehet, mint az Uffizibe azért menni, hogy megnézzük onnan a kilátást az Arnóra. Sőt..., az Arno legalább onnan is szép. Amúgy nekem volt részem látni belőle ízelítőt, amikor az Alberti tervezte csodálatos Rucellai síremléket megtekintettük az egykori San Pankrazio templomban, ahol a Marini kiűllítás van. De Marino Marini is egy szeletke abból a hatalmas tortából, amiből Firenzében csemegézhetünk. Igazából nem is nagyon ismerünk mondhatni kortárs művészeket..., valószínűleg többnyire máshol próbáltak szerencsét, hiszen Firenze és az ő rajongói oly "annyira el vannak kötelezve" a reneszánsz művészek és művészet iránt, hogy nehéz lenne ezzel az elkötelezettséggel ott felvenni a versenyt.

Palazzo Strozzi, Palla Strozzi

wikipedia


A  Via Tornabuoni   és a Via Strozzi sarkán áll Firenze talán legnagyobb és leghíresebb magánépülete, a Palazzo Strozzi. A hatalmas épületet legalább kívülről mindenkinek látnia kell aki Firenzében jár, amit már csak mérete miatt is nehéz lenne elkerülni. Ennek a most látható palotának csak 1489-ben kezdődött az építése Benedetto de Maiano tervei és irányítása alapján, és csak 1533-ra készült el az épület. Az első képen látható, hogy milyen hatalmas is a többi palota között a Via Tornabuonin a házsor második épülete. Nem is nagyon lehet elkerülni a látását, hiszen oly figyelem felkeltő még ezen az épületekben nem szerény úton is. Pedig mindössze két emeletes, de így is grandiózus építmény. A földszinti ablakok kicsik és rácsosak, főleg védelmi okokból. A Strozzi család és a Medici család komoly ellenlábasok voltak, erősen rivalizáltak egymással minden területen, így épületeikben is. Persze korábban is volt palotájuk, amit Palla Strozzi, a család ősapjának halála után idősebb Cosimo Medici 30 évre bezáratott. 
 A ma is álló hatalmas épület udvarára, épületébe ma már bárki bemehet, nem magánépület, ahol érdekes eseményeknek, időszaki kiállításoknak, mindenféle látványosságoknak ad helyet. A fenti képeket egy korábbi utazásunkkor készítettem...
-
... egy másik alkalommal meg ezt láttuk a palota udvarán:
-
-  
-


-
Hosszabban azért sosem időztünk itt, bár magában az épületben is nagyon sok látnivaló lehet. Érdekesség, hogy Budapesten az 1880-as években a Nagykörúton felépítették a Palazzo Strozzi hasonmását. Hausmann Alajos volt a kivitelező, valamennyivel kisebb méretben és valamennyivel finomabb megjelenésben, de még a lovak kikötésére használatos karikák is ott vannak a falon. Ami jelentős különbség az az, hogy nálunk a földszinti részen nagyobbak az ablakok, ami mutatja, hogy Firenzével szemben békésebb város volt a mi Budapestünk. Ez a palota itt nálunk sok-sok éve részben házasságkötő teremként funkcionál, ott Firenzében most kiállításokat tartanak az épületben meg gyönyörű belső udvarában. Termeiben könyvtárak, művészettörténelemmel kapcsolatos kutatóintézetek működnek.
-


-
Amúgy nézegetve a mi Budapestünk fő útjait, autóval végigmenve rajtuk sokszor érzem magam szinte Firenzében, hiszen nagyobb útjainak épületei nem csak ezzel a házasságkötő teremmel hasonlatosak. Ami talán mégis érdekes ebben a megközelítésben, az az, hogy míg ez a mi Házasságkötő termünk jóval kisebb a firenzei Palazzo Strozzinál, addig nagyon sok színesre vakolt épület díszítése hasonló a Mártírok útján, a Nagykörúton, az Andrássy úton..., de majd mind abban más, hogy jóval nagyobbak az épületek, mint a firenzeiek. Kivétel ebben is van, a Széll Kálmán térnél a Városmajori út kezdeténél méretben és díszítésben is néhány tényleg nagyon hasonló épületet láthatunk, mint Firenzében. Gyakran járok arra, mindig megcsodálom őket!

Piazza Santa Trinita

wikipedia
-


-
Firenze egyik legérdekesebb tere, bizonyára a név választásában szerepet játszott magának a térnek háromszögletűsége, és bizonyára az ott található templom is ezért kapta a Santa Trinita nevet, mert hát ugye a "Szentháromság"-ra is utal. A háromszögben lévő valamennyi épület művészettörténeti jelentőséggel bír, nem is szólva a közepén látható gránit oszlopról, melynek tetején az igazság mérlegét tartó szobrot látjuk. Az oszlop Carrara márványbányájából került ide, nem volt egyszerű a szállítása, még kevésbé volt egyszerű a felállítása, és még tán annál is nehezebb volt az oszlop tetején látható szobrot feltenni. A művet Francesco Tadda készítette, az oszlopon álló emberalak az igazság mérlegét tartja a kezében. Úgy hírlik, hogy a szobor túl kicsinynek tűnt a magas oszlopon, így, hogy észrevehetőbb legyen, bronz köpönyeget illesztettek rá a későbbiekben. 
-
-

A háromszög Arno felőli ágában terpeszkedik hatalmas méretével a Palazzo Spini Feroni, mely leér egészen az Arno partjáig. Az épületben látogatható egy cipőmúzeum..., sajnos nem voltam még ott, de talán a cipőkön túl az épület belső tere is mutat valami eredetit, valami izgalmasat. 
-


-
 A térnek van még egy neves épülete, a Santa Trinita templom, amiről az itteni linken túl külön bejegyzést is írtam sok képpel. 
 -